Apák, anyák, ide jöjjetek! – Vigeland Park, Oslo
Tegnap már a barnulva lehullott gesztenyefa leveleket tapostam, de még mindig nem írtam semmit a nyári élményekről. Olyankor van ez így, amikor túl intenzív minden, annyi történethez nyúlhatnál, hogy végül egyikhez se nyúlsz. Egy angol szobrásszal beszélgettem a napokban, neki meséltem és mutogattam fotókat a Vigeland Parkról, norvég utunk egyik leglátványosabb helyszínéről, s ahogy így újra átéltem, ehhez a bejegyzéshez is megjött a kedvem.
NÉZD MEG A VIGELAND PARK ÉS MÚZEUM RÖVIDFILMJÉT!
Ugyan egy csodálatos kovácsoltvas-gránittömb kapu jelképezi a bejáratot, nekünk sikerült hátulról bejutnunk a hatalmas kertbe, ami nem valami illetéktelen behatolást jelent, hiszen egész évben ingyen látogatható a Park – ez volt Gustav Vigeland norvég szobrász kívánsága, aki 1921-ben írt alá szerződést arról, hogy teljes ellátásért és egy műteremért cserébe szobrait Oslo városának adományozza.
Több mint 200 szoborról és szoboregyüttesről beszélünk, amelyek sokszor szokatlanul mutatják be az emberi kapcsolatokat, kiemelten az anyaságot és az apaságot, a monumentális látvány mégis egyedülálló módon emberközelivé válik attól, hogy mindegyiket megérintheted, akár mindegyikre fel is mászhatsz.
A korábban Frogner Parkként már létezett zöld területet maga a művész tervezte szoborparkká, minden egyes alkotás az ő tervei alapján készült, maga öntötte az eredeti méretű gipszformákat is, azonban a Park csúcsát jelképező gigantikus méretű gránit Monolithon három kőfaragó mester is dolgozott 14 éven át.
Egy kivételesen forró nyári napon, amikor a helyiek már délelőtt a szobrok lábainál napoztak, nem is kellett mélyebben belegondolni abba, hogy mi mindent üzent Gustav Vigeland a meztelen alakjaival. Ahogy ő fogalmazott, munkái az életről szólnak. Minden létező érzelemre találsz egy arcot vagy mozdulatot, minden egyes test beszél, s hogy milyen könnyedén, az attól válik lenyűgözővé, ahogy alattuk állva megérzed a tonnányi súlyt, a hatalmas tömböt, amiből kifaragták.
