“Amikor elhelyeznek itt valakit, az elején előfordul, hogy elvágyódik, amíg rá nem jön, hogy itt jó dolga van, itt van otthon.”

A Pilisben Csobánkán, a Dobogókőre vezető útra felfűzve található egy intézet, amely bentlakó és nappali foglalkoztató enyhe- és középsúlyos értelmileg akadályozottak számára. Ide tartozik egy óriási ligetes kert, egy majorság és egy lovarda, ahol terápiás- és hobbilovaglás is zajlik. Az otthon vezetőjével, Kuntz Norkával beszélgettem.

“125 bentlakó és 21 bejárósunk van, illetve ide tartozik még a környékbeli 3 támogatott lakhatásban (lakóotthonban) élő 24 lakó is.”

Ez egy foglalkoztató otthon, igyekszünk mindenkit a képességei szerint munkára fogni: van kézi csomagolás, szerelés (főleg írószereket készítenek), aztán egy 230 főre főző konyha, ahol konyhai kisegítőként dolgoznak, a teljes épületkomplexumot takarítják, illetve a kertben, a majorságban, a lovardában segítenek még. Mindezt kb. 50 kollégával látjuk el. Intézményvezető, támogató szolgálatvezető és nappali szolgálatvezető vagyok. Magyarul: az igazgató.

Gyönyörű az egész környék, Natura 2000-es és Nemzeti Park terület az egész, így biokertészetünk is van. 30 ló van a lovardában, a fele magánló, a másik felén lehet a vendégeknek lovagolni. 6 hektár az egész terület, rengeteg karámmal. Szeretnénk, ha nem híznának el a lakóink, ezért igyekszünk mindenkit mozgatni, sportolni vinni. A lovaglás is rendelkezésére áll mindenkinek, magam is igyekszem egy-egy újabb lakót bevonni. Van egy olyan fiú, aki nyereg nélkül vágtázik, tehát ne csak egy hiperlassú sétát képzelj el.

Nem tudok olyan embert mondani, akinek nem ajánlanám a lovakat: mindenkinek jót tesz az élő állattal való találkozás, az interakció, maga a mozgás, a bátorság, a sikerélmény – ez egy nagyon komplex fejlesztési módszer, itt olvashatsz róla részleteket, ez pedig a saját összefoglalónk. Van egy autista kisfiú vendég a lovardában, aki a szótlan bátortalanságtól az önálló osztálylovaglásig jutott. Tehát ha csak valakinek fizikai állapotából eredően nem ellenjavallt, én tényleg, jó szívvel, mindenkinek ajánlom a terápiás és a hobbilovaglást is.  Erről kábé egy órán keresztül tudok levegővétel nélkül beszélni.

Szabadidejükben az ellátottjainkat igyekszünk fejleszteni. Kézműveskedés, társasjáték, filmklub, zeneklub, nagyon sokféle sportolási és versenyzési lehetőség várja őket, például foci, tollas, korcsolya, lovaglás, capoeira, úszás, atlétika, erőemelés, bowling… Több speciális olimpiai bajnokunk is van.

Ez elég mesés körülménynek tűnik, gondolom, többen szeretnének bejutni, mint ahány hely van. Mi a módja, ha valaki szeretné a hozzátartozóját itt elhelyezni?

Csodaszép hely, szeretjük, bár az épület azért már régies. A nagy majorság, a liget és a lovarda is igazán vonzó. Elsősorban Pest megyei illetőségűek vagyunk, de országosan is fogadunk ellátottakat. Jelenleg olyan 30 fő körüli várakozónk van, ebből 7-8 fő sürgősségi várakozó: ahol mondjuk a jelentkező állandóan kórházban van, nincs családja, nem tudják már gyermekvédelemben tartani, meghaltak a szülei, stb. Igyekszünk igazságosan dönteni. Sokszor jelentkeznek hozzánk pszichiátriai betegek vagy (csak) autisták is. Sajnos őket mindig át kell irányítanunk máshová, mert nem ez a területünk. Egyébként értelmi fogyatékosaink közt vannak, akik pszichiátriai betegek vagy autisták is.

“Reméljük, hogy a támogatott lakhatási programunk bővülésével hamarosan több jelentkezőt is fogadni tudunk.”

Aztán lassan lesz új hely, mert nem szeretjük elküldeni az idősödő lakóinkat sem: aki itt éli aktív éveit, idősödjön is itt nálunk. Van jópár nyugdíjasunk, és bár van a szervezetünknek egy idősotthona, mégis szeretjük, ha itt maradnak, hiszen ez az otthonuk. Évi néhány főt haza szoktak vinni innen, főleg amikor a család anyagilag nem bírja, vagy más miatt alakul át az életük. A gondozási megállapodásaink egyébként életfogytig szólnak.

A jelentkezés módja általában egy telefonos egyeztetés velem, aztán az összes orvosi lelettel kijön a család/gondviselő és az érintett. Itt elvégzünk egy előgondozást, amikor is képbe kerülünk, hogy az illető tényleg jogosult-e ide felvételizni, illetve milyen szükségletei vannak. Aztán beküldik a papírokat és a jelentkezési lapot, bekerül a rendszerünkbe (jelentjük is őket minden hónap elején a hivatalos adatbázisokba), aztán várjuk, hogy legyen új helyünk.

NÉZD MEG ITT, MI MINDEN TÖRTÉNIK A CSOBÁNKAI LOVARDÁBAN!

Hogyan működik az a gyakorlatban, hogy miközben egy család egyetlen értelmileg akadályozott taggal már nehezebben boldogul a mindennapokban, addig itt ilyen sokan képesek együtt élni, aktívan tevékenykedni?

Igyekszünk minél teljesebben és változatosabban elfoglalni őket. Lehetőség szerint (alkalmassági vizsgálat alapján) részt vesznek munkarehabilitációs, fejlesztő felkészítő vagy akkreditált munkavállalásban napi 4-5-6 órában. Foglalkoztatást segítők, ápoló-gondozó csapat, fejlesztő pedagógusok, edzők segítik az életüket.

Nagyon elfoglalja őket, hogy népes közösségben élnek – ez jó is és rossz is egyben -, sokat ülnek társalgókban, könyvtárban, TV-szobában. Persze vannak gondok. Ha egy hidegfront végigsöpör rajtunk, tombolnak az autisták, néha verekednek is. Korlátozásukkal kapcsolatban nagyon szigorú a törvény, azzal csínján kell bánnunk. Azok közül, akik tudnak olvasni és írni, sokaknak van saját TV-előfizetése, internete, sokat Facebookoznak (le is kellett tiltanom őket, mert félóránként pittyegett a telefonom éjjel-nappal).

Vannak ünnepeink, azokra rengeteget készülünk: most például a farsangi színdarabra, zenés darabra, aztán lesz kiszebáb égetés, majd húsvét… egész éven át valami, a speciális olimpia és más sportversenyek, igazi nagy focisélet. Meg persze a sok szerelem eléggé elfoglalja őket. Vannak koedukált szobáink is, ha egy pár bebizonyítja, hogy képesek egy párként funkcionálni, akkor össze is költözhetnek.

“Valójában az ügyeink több mint fele a szexről szól. Vagy azért, mert összejött, vagy azért, mert nem.”

Szex esetén mennyire lehettek biztosak abban, hogy a történet végén nem születik egy baba? Figyelnetek kell a fogamzásgátlásra is?

Amikor valaki bekerül az intézetbe, ha cselekvő, akkor vele, ha gondnokolt, akkor a gondnokkal/hozzátartozóval is mindig megbeszéljük, hogy itt azért előfordulhat szexuális együttlét és szükség lehet fogamzásgátlásra. Csak nagyon kevés eset van, ahol ezt kifejezetten megtiltják nekünk. Házon belül még nem volt terhesség, de van néhány ellátottunk, akiknek volt már abortusza, illetve van egy idős hölgy, aki házasságban élt és van egy gyereke is. Nekünk is van házaspárunk és vannak jegyespárjaink is.

A bent élők egyáltalán nem is érintkeznek a kinti világgal? Nem járnak haza vagy valahová máshová? Egyébként tudnának kint boldogulni? Abból nincsenek problémák, hogy kint akarnak élni? Szökés vagy hasonlók.

Nyitott intézet vagyunk, aki képes rá, kimehet. Amit kérünk, hogy fogalkoztatási idő alatt ne menjenek ki, este 10-ig érkezzenek vissza, illetve, aki nem képes kimenni egyedül, azt kísérjük. Szerdán van zsebpénz, tömegesen mennek ki a környékbeli boltokba, hiperekbe. Aztán itt járnak orvoshoz, fogorvoshoz. Aki képtelen tömegközlekedéssel menni, azt viszi a támogató szolgálatunk, kíséri egy gondozó vagy egy pedagógus.

Szökés nem jellemző. Amikor elhelyeznek itt valakit, az elején előfordul, hogy elvágyódik, amíg rá nem jön, hogy itt jó dolga van, itt van otthon. Illetve van egy lakónk, aki állandóan útrakel, mert keresi az egyébként már nem létező családját. Sokszor szedjük össze innen-onnan, kórházból, rendőrség vagy mentő hozza vissza.

Összességében szeretnénk, ha minél inkább vissza lennének integrálva a társadalomba, minél több szolgáltatást kint vennének igénybe. Hosszú távon az a cél, hogy a településeken lakóotthonokban viszonylagos önállóságban éljenek, és csak a szükségleteiknek megfelelő esetkísérést és gondozást kapják meg. Ez persze hosszú táv – egyébként EU-s irányelv egyúttal. Már 7 ilyen 8-12 fős lakóotthon létezik az országban, itt a környéken 3, büszkeségeink.