Legendás állatok és rajzolójuk

A hét legjobban várt mozifilmje a Legendás állatok és megfigyelésük, ami J. K. Rowling 2001-ben kiadott fiktív tankönyvéből készült. A történet kapcsolódik Harry Potter világához, s mivel az írónő lemondott a szerzői jogairól egy brit segélyszervezet javára, a mágikus lények szegény gyerekek megsegítését tették lehetővé. Hetek óta nézem a főszereplő, Eddie Redmayne promóciós szerepléseit, amiről eszembe jutott valaki más is. Egy 28 éves magyar srác, Szőke-Kiss Márton, aki mindennap lerajzol egyet a fantasztikus állatok közül.

“Július közepén épp tetőfokán volt a Pokemon Go láz, és mint mindenki abban a pár hétben, én is szinte megszállottan kergettem a zsebszörnyeket. Ezzel egyidőben olvastam Austin Kleon – Show Your Work! – című könyvét, ami többek között azt tanácsolja a feltörekvő kreatívoknak, hogy csináljanak valamit, amiből mindennap tartalmat tudnak gyártani, valamit, amit napról napra meg tudnak osztani a közönségükkel. Ez a két dolog találkozott, és bumm, így lett a Monster of the Day!

Sokszor fárasztó, hogy mindennap foglalkozni kell vele és előre dolgozni, mert bármikor beüthet bármi, de élvezem, már a nyughatatlanságom miatt is. Jó, hogy ha netalántán unatkozni kezdenék, tudok rajzolni szörnyeket, akár napi többet is. Aztán az sem elhanyagolható, hogy rendkívül jó tréning egy ilyen szoros ütemezéshez szoktatni magam, ez még bármikor jól jöhet. December közepéig megrajzolom az összes Fantastic Beasts állatot, hogy általuk egy nagyobb közönséghez sikerüljön eljuttatni más munkáimat is.”

NÉZD MEG ITT A FILM MAGYAR SZINKRONOS ELŐZETESÉT!

ILYEN GYÖNYÖRŰEK KÖNYV ALAKBAN MÁRTON RAJZAI:

“A rajzolás egészen kicsi koromtól kezdve érdekelt, de ez nem jelenti azt, hogy nyílegyenes út vezetett a vizuális kultúra felé. A gimnáziumi éveimet a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Művészeti ágán töltöttem, itt egy grafikus szakmával lettem gazdagabb. A továbbtanulásnál ugyan evidens volt, hogy jelentkezem a MOME-ra, de miután nem vettek fel elsőre, nem éreztem, hogy tovább kellene próbálkoznom. Inkább elmentem kommunikáció és média szakra Szegedre, mert a rajzolás mellett a szavak csűrése-csavarása volt a másik dolog, ami érdekelt.

Egész általános iskolában utáltam olvasni, hála a jobbnál jobb kötelező olvasmányoknak. Az első könyv, amit élveztem is, Harry Potter és a Bölcsek köve volt. Ez rántott be először a könyvek világába, ami szerencsére azóta is tart. Később rengeteg Lőrincz L. Lászlót olvastam, majd 9. osztályos lehettem, amikor ezek hatására belekezdtem a saját regényem megírásába. Úgy két évig írtam, és imádtam, nagyjából ebbe menekültem minden elől, ami egy gimnazista srácot nyomaszthat ebben a korban.

Az egyetem alatt csak abban voltam biztos, hogy fogalmam sincs, mit akarok kezdeni az életemmel. Nem voltam se szorgalmas, se elhivatott. Azt, hogy mindenképpen vinni akarom valamire (leginkább saját magam szemében), ugyancsak egy könyv indította el. Alan Glynn – Csúcshatása pörgetett fel annyira, hogy azóta se bírok leállni.”

NÉZD MEG ITT SZŐKE-KISS MÁRTON MUNKÁIT!

“Akkor tartanám magam jó írónak, ha mások annak tartanának. A saját munkámmal, legyen az írás vagy grafika, egy napnál tovább sosem vagyok elégedett, de szerintem ez jól van így, mert ez sarkall arra, hogy egyre eredményesebb legyek. Az írással kapcsolatban azt gondolom, hogy vannak témák, amikhez érettség kell, és vannak, amikhez elég a jó dramaturgiai érzék. Ugyanezt gondolom igaznak arról az ősi tanácsról is, hogy ‘arról írj, amit ismersz’. Ez egy nagyon jó iránymutatás, de mint minden írott vagy íratlan szabályt, ezt is át lehet hágni. Például ahhoz, hogy fantasy regényt írj, leginkább ‘csak’ a fantáziádra van szükséged, ellenben mondjuk Andy Weir nem tudta volna megírni a Marsit, ha nem lett volna benne nyakig a témában. Szerintem azt kell tudnia az embernek, hogy mihez tudna a legjobban hozzányúlni: Weirnek például lehet, hogy nem állna kézre egy Potterszerű gyerek fantasy, ahogy Rowlingnak is nehézséget okozna egy hard core sci-fi megírása.”

KARÁCSONYI NOVELLA

Karácsonyi novella

“Minden évben már októberben elkezdem várni a karácsonyt. Innen csak egy lépés volt, hogy csináljak valamit, ami mindenki által elérhető és egy kicsit még átélhetőbbé teszi a karácsonyt, amit várni lehet hétről hétre, nyitogatni, mint egy adventi kalendáriumot. Az utolsó adagot pont szentestén elolvasni, egy felemelő, kedves lezárás formájában, ami tőlem teljesen szokatlan módon happy enddel végződik. Többen írták, hogy mennyire tetszett nekik a történet, szóval úgy érzem, jól tettem, hogy megírtam, pár embernek tényleg örömet adott azokban a napokban, ráadásul minden évben újra aktuális.”

SEEKING THE PANTONE COLOR OF THE YEAR

“Ez a munka nagyon közel áll hozzám, mert egyrészt szuper színekkel dolgozhattam, másrészt egy kis történetet is kanyaríthattam a képsorokhoz. Arról van szó, hogy a Pantone cég, ami a nyomdászat és a grafika világában a standard és egységes színskálákért felel, minden évben kiadja az év színét, ami tulajdonképpen egy iránymutatás a művészet világának arra az évre. Ezekhez a színekhez harmonikus színpaletta is társul, amiket felhasználtam a sorozat elkészítésekor. Az ötrészes történet azt meséli el, ahogy egy háromtagú csapat elindul egy misztikus úton, hogy megtalálja 2016 színét, miközben különböző szörnyetegeket kell legyőzniük, amik mind egy-egy nehézséget testesítenek meg, amikkel a kreatív embereknek a munkájuk során szembe kell nézniük. Nem lövöm le őket,  így lesz érdekes a mese.”

MURDER IN THE WINTER

“Ez a másik kedvenc projektem, amit a Fahrenheit – Indigo Prophecy videojáték, illetve a Fargo film és sorozat ihletett, amiket nagyon szeretek. Ez a sorozat csak képekkel meséli el egy gyilkosság történetét, miközben apróságok vannak több képen is elrejtve. Ez a munka azért is különösen fontos számomra, mert itt próbáltam először a fény-árnyék hatásokkal játszani, amit a mostani Fantastic Beastes sorozatnál is használok. Egy Wacom Intous táblán dolgozom lassan 5 éve, és imádom! Papíron nem tudnék olyan jól dolgozni, mint digitális táblán, mert túl sokat kísérletezem még, szükség van a végtelen újrapróbálási lehetőségre.”

“Két testvérem van, Bálint ’91-ben született, most a Corvinuson tanul gazdaságinformatikusnak, és egyszer majd egy nagyon menő appot fogunk együtt csinálni. Vince ’97-es, ő most kezdett az Óbudai Egyetemen kereskedelem és marketing szakon. Ő már hat éve bűvészkedik, s amikor otthon laktam, a saját szememmel láttam, milyen sokat gyakorol mindennap. Ennek meg is van az eredménye, mert bár beletelt jó pár hónapba, mire nem kellett megjátszanunk, hogy nem tudjuk, melyik trükköt, hogyan csinálja, hamar eljutott arra szintre, hogy mindenkinek leessen az álla egy-egy trükk után. Ez azóta csak egyre jobb lett. Nem tudom, hogy később komolyabban akar-e ezzel foglalkozni, még nagyon sok minden érdekli. Most inkább önzetlen előadóművész, aki mások szórakoztatásában leli örömét, de ki tudja, mit hoz még a jövő.